Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
Petőfi Napjai: 1846 297 jék, hogy átlássa, miként a' Tick és Schlegelek theoriái irodalmunk valóban eredeti müveinek megbirálására nem egészen illenek. A' német és angol irodalomnak nincs őszintébb tisztelője, mint én ; teljes meggyőződésem, hogy magyar iró nem tehet jobbat, mint ha e' nemzetek nagy Íróival mentül tökéletesebben megismerkedik; de hiszem azt is, hogy ha a' magyarnak is egykor nagy irói leendnek, — miről én soha nem kételkedtem, — azok nem a' külföldi nagy példák utánzása által, hanem csak ugy fognak támadni, ha a' lehetőségig önállólag lépnek föl, 's nem a' külföld kritikus nézeteit, hanem nemzetük sajátságait tartják szemeik előtt Wilhelm Meister, Werther, Faust, Emília Galotti, Uhland 's Göthe költeményei nemcsak remek müvek magokban véve, hanem németek egész jellemök által; 's ha magyar regény-, dráma- 's költeményeink lesznek, érdemesek arra, hogy ezekkel egy sorba állítassanak: azok bizonyosan nem fognak hasonlítani a' nevezettekhez, mellyeknek analysisából kritikánk szabályait gyártja. — Nem az a kérdés: franczia, vagy német modort kövessünk-e müveinkben? — ez az, mi fölött kritikusaink olly erővel vitatkoznak, — feladatunk: magyar müveket alkotni; 's a' mód, miszerint mübirálóink eljárnak, e' czélt nem segiti elő. — Nemcsak egyes szókötésekben : magában az egész mü conceptiójában és kivitelében is lehetnek germanismusok, 's kritikánk ugy jár el, mintha ez utóbbit csaknem erénynek tartaná. Mint előre mondám, Petőfi költeményeinek bírálata helyett másról írtam. Bocsássanak meg az olvasók, mondom, nem születtem recensensnek, 's Petőfi dalai annyi élvezetet szereztek 's szereznek most is, midőn azokat ismét 's ismét olvasom, hogy csak mint megvesztegetett bíró szólhatnék. Ha azonban a' szerző, kit a' kritikus oktatni szokott, e' sorokból semmit nem tanulhat, — ha egyes verseinek hibás rhitmusa, egyes kitételeknek póriassága 's az iránt, miként vált múzsája, a' piros csizmáju király leány, német philosophussá — magyar menyecskétől minden kitelik, hisz