Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 289 szerű helyett csak a képtelent, az idomtalant, a keresettet, vagy az undorítót s nevetségest érik el. Példák bizonyítják ezt legjobban. Petőfi a sötét leányszem ragyogásáról azt mondja, hogy úgy tündököl: „Mint zordon éjben, Villám tüzénél, A hóhérpallos." (449. lapon.) Ez keresett, természet elleni kép, mert zordon éjben villám tüzénél a hóhér alszik, s nem nyakaz s pallosa a tokban nyugszik. 529. lapon a sűrű hópelyhek (ez már magában kép) hasonlittatnak „egy őrült gondolatjaihoz" ; ez képtelenség, mert a teitium comparationis egészen hibázik, de még ez sem elég merész kép a költőnek s a hópelyheket összetépett lelke rongyaihoz hasonlítja, már ez nem nagyszerű, ez csak nevetséges, mert e szerint Petőfi lelke valami kopott kelméből készült, melynek rongyai e sűrű hóhoz hasonlók, tehát valószínűleg fehér flanelből vagy vattából; — 18. lapon Kompolti Dávid így szól a szép Perennához : „Oh miért Fejem nem oly nagy mint az ég, hogy annyi Szem volna rajt, a hány csillag van ott, Hogy bámulnálak valamennyivel." Ez idomtalan és nevetséges kép, mert ha Dávid feje oly nagy, mint az ég, milyen lesz szája, melylyel Perennát csókolandja s mi lesz ő, ha annyi szeme lesz, a mennyi csillag van, — ember csak tán nem maradhat? 464. lapon szerző szive úgy rángatózik, miként porban a levágott emberfő, ez nem nagyszerű, ez undorító. 468 lapon pedig a költő kivágja szivét s beülteti a földbe, ez képtelenség ugyan, ha azonban ebben kedve telik, nem ellenezhetjük, de mért ülteti ő el szivét? mert „kikél talán babérfa képiben". Már ez talán tréfának is sok, ha csak Petőfi Boscóval nincs compániában, mert különben húsból fát növeszPetőfl-Könyvtár. XXIX-XXX. 19