Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

288 Petőfi-Könyvtár Magyarország 340. 1. Hogy van, hogy azt a sok gazembert 423. 1. Elvándorol a madár 442. 1. Annyit sem ér az élet 443. 1. Mögöttem a múlt 444. 1. Ha állok a róna közepén 448. I. Ha jöne oly nagy fergeteg 449. 1. Az ember ugyan hová lesz 452. 1. Elmém ezen sokat gondolkodik 453. 1. Földét a földműves — és Nem csak mi vénülünk 456. 1. Nem süllyed az emberiség 457. 1. Mért hogy láthatatlanok 462. 1. Hideg ellen a tél 464 1. E gazdag úr 466. 1. Alidon a földön 467. 1. Fövényszem, harmatcsepp 469. 1. és Halhatlan a lélek 532. 1.). Ezekben oly triviális vagy oly ízetlen gondolatokat találunk, hogy alig tudjuk hová sorozzuk e verseket; az ilyenekkel kár a roszakarók kezébe fegyvert adni, kik az ilyen verseket bizonyosan a költő tagadhatatlan hiúságából (lásd Jövendölés, Szemere Pálhoz, Arczképem, Halhatlan a lélek) fogják magyarázni, melylyel legcsekélyebb irkafirkáját is kiadásra érdemesnek tekinti, mi azonban nem szólunk többé semmit ezen hiúság ellen, mert ennek köszönhetjük azon valósággal szép (?) költeményt (Jövendölés), melyben Petőfi már 1843-dik évben halhatlan névre tart igényt. Lehetetlen itt hallgatással mellőznünk a költőnek azon hibáját, melybe ö ugyan ritkán esik, mely azonban annál inkább kiemelendő, minél nagyobb azon iróink száma, kik ezen sziklán hajótörést szenvedtek, — a dagályt értjük. Dagályos az, mi nem nagy s mégis nagynak akar látszani, s azért felfúja magát; belől üres, nem izom, hanem daganat. Ezen hibába esnek leginkább a rhetori szellemű nemzetek, melyek a bensőség hiányát nagy szavakkal s csillogó külsőségekkel szeretik takargatni; ilyenek voltak a rómaiak, ilyenek most is a román népek (különösen az olaszok és spanyolok), ilyenek a törökök és perzsák, s kiválólag a magyarok, kik a nagyszerűt a gyengeségig szeretik, s ugyanazért mindig nagyszerűt szeretnének mondani s írni, — ha pedig a gondolat nem nagy már önmagában, akkor hasonlításokat keresnek s képeket, melyeknek nagyságát az alapgondolatra viszik át, s ilyenkor gyakran a nagy-