Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 287 „Azon gyöngédség, mely Petőfi szerelem dalait jellemzi, elhagyja őt csaknem minden bordalaiban, melyeket bizonyára sem a hét bölcsnek, sem Platónak ebédjénél nem énekelhetni el, mert némelyikének egész prosai, sőt néha még aljas hangja is, kellemetlenül érinti az olvasót. Ilyenek már „Gazdálkodási nézeteim 196. I. Vizet iszom 197. 1. Carmen lugubre 200. 1. Mi lelt 241. 1." Petőfi, ki oly szép költeményeket irt, legjobban tudja, hogy a rímek még nem elégségesek egy költeményhez, hanem, hogy ahoz még a gondolat is szükséges, hogy továbbá ezen gondolatnak is legalább némileg el kell térni attól, a mit mindennap hallunk. De lehetetlen ez alkalommal Petőfit nem figyelmeztetni arra, hogy a bor költői tárgy ugyan, de nem a részegség s azért roszul hat reánk még azon dala is, melyben (Dáridó után 242. 1.) az elmúlt részegséget festiMég sértőbb azonban néhány verseinek hangja (Deákpályám 195. 1. Apám mestersége s az enyim 281. 1. A világ és én 315. 1. Rosz verseimről 326. 1. A nap házasélete 289. 1.), melyek a szép betűt s hófehér papirost meg nem érdemlik, mert ezeken még nem is nevethetünk jó izüen, mint Blumauer piszkos pajkosságain, s aljasságuk nincsen elmésség által nemesítve, mint Heinénak néhány aljasabb költeményeiben, hol a genius szárnyalását még akkor is érezzük, mikor az sárral dobálja azon tárgyakat és személyeket, melyekről kegyelettel szoktunk szólani. Vagy talán nem érezné Petőfi, hogy abban semmi elmésség nem rejlik, ha criticusait ökrök-höz hasonlítja, s szánakozva megemlékezik arról, hogy ők is emberek ; ha sok professorát szamárnak nevezi s elbeszéli, hogy őket kutyaliter infestálta, vagy ha a világ szolgafogát ki akarja rúgni s a napot a kocsmában képzeli magának, a hol iszik, mint a kefekötő. Mi ilyesekben csak izlés nélküli durvaságokat látunk, milyenhez épen nem szükséges Petőfi gazdag képzelődése, megirja ezeket bármely iskolás gyerek is. Mit mondjunk továbbá azon sületlenségekről, melyekkel a vastag kötet vége felé találkozunk ? (A nap 325. 1.