Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 285 Vagy mint őrültet, szolga által Szobájából majd kilöket. Wenn aber mich auf ihr Geheiss ein Trost Von Dienern aus dem Zimmer stösst. (91. 1.) „Boldog éjjel"-ben (260. 1.) e sor: „Nem kellene én nekem a mennyország", szó szerint, de hibásan így adatik: Das Himmelreich es war nicht nöthig mir (98 1.). — A hazafiúi dalok sokat vesztettek némely szeliditések s helyenként némely jelentékes szavak kihagyása által. Én nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon ! (Részegség a hazáért, 273. 1.) Fröhlich kann ich nie anschauen Meines Vaterlandes Gauen. (31. 1.) Ha oly hosszú lesz életünk, Mint kortyaink valának, Megérjük boldogabb korát A bús magyar hazának. (Dáridó után 243. 1.) So seh'n wir noch die schöne Zeit Der glücklichen Magyarén. (56. 1.) Keresni a nagy sirt vagy babéromat Hazát teremtő harczok viharába (Mért nem születtem . . . 254. 1.) Und hátt' ein Grab mir oder Lorbeern wohl erstritten, In siegessehwangern Kampfgewittern. (57. 1.) E hazán, mely porban esd kenyérért, Nem esik meg szivetek; Mig ő vért sir, poharaitokba Kinn ti a bort töltitek. (Külföld magyarjaihoz, 253. 1.) Und wenn das Vaterland im Staubé lag' Wírd euer Herz nicht brechen, Und wenn es Blut auch weinte, schwelgtet ihr In eurcn theuern Zechen. (78. 1.)