Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

244 Petőfi-Könyvtár tott Beimel Józsefnél. 8. r. 267 I. — E kötet 115-ik lapján „Petőfyhez" czimmel a köv. vers olvasható: Azt mondják, hogy kerestél engemet Utadban egykor, Egren átmenet? Sajnálom, hogy szándékod össze ment; De még inkább azt, hogy az árva szent (Már én, magam) téged nem láthatott; 'S melly elvitt, szinte szidtam a' napot. Most én megyek meglátogatni hát Marsnak szökött, nyugalmazott fiát Természetes: vasúton, gőzkocsin, — A' képzeletnek gőzös szárnyain. Hozzád gyakorta csak bekopogok. Természetes: csak a' szivem dobog ! Es ott végig, végig tekintelek: Ez volna hát olly hős magyar gyerek ? Midőn rád nézek, azt fontolgatom : Hogy állhatott a borjú hátadon ? Hejh, úgy-e csak mégis könnyebb a' lant? Nem függ le derekadra olly alant. Hanem karodra öltöd, és fütyölsz; 'S daloddal éltet osztogatsz, vagy ölsz. Ugy van, barátom ! Sokszor mondom ezt: Petőfy gyógyit, vagy szivet repeszt. Nem ontál a' szuronynyal annyi vért, — Mint tollad szivet átszúrt a' honért. Hidd el, hogy a' csatákban 's harczokon Nem lettél volna ám Napoleon. De mint költő, lészsz Major legalább. Természetes: soknál nagyobb 's csudább. Sovány ugyan a költö kenyere; Mert a' kit Isten karja inegvere, Annak kezébe lantot ád, 's felel: Éhen, szomjan, mint koldus, énekelj! De mégis jobb, hogy nem vagy már baka. Csak rossz a' prófont és lőpor szaga ! És rád ott senki nem is hallgatott; Mig itt komandirozod a' napot. Mint Jósué szavára, nem mene : Megáll dalodra szinte ő keme, Természetes: csak ábrándég felett! Mert mindent megtesz a' dús képzelet; Csak épen a költőt nem tartja jól . . .