Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 245 Dalolj tehát, barátom, és dalolj; Verd a' szép lant épséges húrjait. Ne gondolj véle : forraszt ? vagy szakít ? Gyönyörködik benned, szivét a' ki A' külföldnek bérben nem adta ki. Az ollyan becsinált szivü magyar Még maga sem tudná tán, mit akar ? Sok mondja azt, hogy éneked bakás; Mert néki szép : csak a holdugatás. De rája mit se hallgass; mert hiszen Nem járt még ő száraz lábbal vízen. Az az: nem is tudja, mi fán terem A' költő ? S mit fitymál az emberen ? Dalolj szerelmet; és dalold a' bort, 'S a' hont, mellyért a nemzet vére folyt. Daloddal (erre kérlek 's meghagyom) Az illy finnyás magyart, mind, üsd agyon . . . ! De majd ha erre jössz még egykoron. Már nékem is lesz egy pohár borom ? Mellé ülünk 's mondok neked sokat, Mig ki nem áztatunk egy két fogat. A' bor megnyitja a' zárt kebelet; S akkor beszélek majd nyiltan veled! Természetes : csak természetesen ; Mert a' hideg feszt én nem keresem . . . Lásd ! igy gondolkodva felöled én ; 'S meglátogatlak annak idején. Most már, tudom, dolgod van, 's elmegyek. Természetes : csak képzeletileg! De jöni kell, még jőni fog, meglásd ! Hogy meglátjuk valóban is egymást. Még jön talán, egy régen várt idő: Hát addig is, barátom, adieu! Február 13. Honderű. I. 7. sz. 144. lapon az Ökörszem rovatban: „Ugyanazon lap (t. i. az Életképek) egy „Nagy Apa" czimü köznépi elbeszélést hoz, mellyen „ugy dideregnek a szegény mezítelen csillagok, hogy szinte lehallik a foguk vaczogása" s melly nagyapa voltakép a kétgarasos naptárnak, később pedig a derék vasárnapi újságnak (Brassai Sámuel lapját érti) lett legyen szánva, de onnan visszavonatva perse roppant asteriscusi magasztalások között az