Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 225 átható harmóniát is kellend hoznia, — mert öszhangzat nélkül a legnagyobb képzettség is csak tökéletlen szaggatottsággá diribolódik, — csak majd akkor fog ő igazán műtökélyest nyújtani; csak akkor fog mind olly dalokat zengeni, melyek a 39-dik laponi XXII-dik számú Szerelemgyöngyét szépség, érzelem és csodakedves gyöngédségben utolérendik. De egyszersmind megkimélend bennünket bizonyosan oly conceptióktól, mint minők Felhői, költőnek legutolsó lyrai munkája. Ezen Felhőkben tükröződik a legújabb magyar irodalom egész jelleme. Hasonlás, mely a legeslegbensőbbet szaggatja szét, tombolás és dühöngés, melly az irodalomtest egésségét pusztítja. Ezen Felhőkben, mellyekben írójuknak mégis haladást kellett volna bizonyítania, az gyakran a legmindennapibb gondolatokat, a legaljasb nézeteket kényszeríti versekbe, mellyeket ép olly jól nevezhetnénk nem verseknek is. A 8-dik lapon IV. sz. a. mond: Annyit sem ér az élet, Mint egy eltört fazék, mit a konyhából Kidobtak, s mellynek oldaláról Vén koldus nyalja (?) a rászáradt ételt! (?) Ez is geniálitás?\ ... tán ebben áll azon sajátságos nemzetiség, — mellyet némelly ptrücsök a napilapokban — ellenem mérgesen védelmezve, magasztal ? . . . Ezek talán azon hangok, mellyek a nemzet lelkére pattannak (?) s képesek ezt minden nagyra (!) és nemesre (!) gyújtani (??) ,.. . De hagyjuk meg kinek-kinek örömét. — E ptrücskök azt hiszik, iszonyút vittek véghez, ha az igazság szava ellen föllázadnak, azt piszokgolyócskákkal dobálják, kigúnyolják — vagy legalább nemes fölindulásukban elcsavarják s gyanúsítani ügvekeznek. Gyanúsítani? — O, nemes művészet — de erről majd más alkalommal. A föntebb kijelölt póriassághoz csatlakoznak a II., VIII , IX., XVII., XXIX., XXXVI, XLIV., XLV-dikszám alattiak. A többiekben — nem tudom költeményeknek nevezzem-e, Petőfi-Könyvtár XXIX—XXX. 15