Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

226 Petőfi-Könyvtár vagy szaggatott gondolatoknak prózában ! aphorismáknak legjobb lesz mondani, — ismét lehetlen szerző tehetségét el nem elismerni, ki nem lévén tisztában önmagával, iszonyú harczban áll a szép, igaz és magasztos ellen, s csak fölötte ritkán lesz ura mi valóban nagy eszmének, de mellyet sohasem sikerül nekie megfelelő formákba illeszteni . . . Vannak vad irók, kiknek szárnyalásit mi a finomult civilisatio által elpuhultak — meg nem foghatjuk, kik a teremtések olly csodás világát tüntetik szemeink elé, hogy mi elvakítva elfordítjuk szemeinket, vagy keresztet vetünk magunkra, mert kísértetbe jövünk pokoli mesterségekre gondolni, — de bizonyos valami mindenütt egységet, összefüggést, kerekdedséget hoz a szaggatottba, árnyszerüen össze-vissza halmozottba. — A rendező szellem ez — melly minden aljasságon messze fölülemelkedve — a legcsekélyebbre is szent ihletet lehel; ama varázstűz, melly lángnyelvével a mindennapiságot megvilágítva, csodává teszi, melly mindig teremtve lobog föl s még azt is, mit fölemészt, fény és világgá változtatja, — ez ama titkos őserő, melly ha minden ingadozik és eresztékeiből szétválással fenyeget, mégis fönáll, a vihar közepett legjobban érzi magát, és a zűrzavarba játszva hoz rendet, világosságot, — ez erő neve — lángész! S most azt kérdem egyszerűen egész nyugalommal : hol van Petőfiben csak egy szikrája ez isteni szellemnek ? Müvei mellyikében ir törvényeket a világ elé, mellyeket a világ meg nem foghatva bár, mégis követni magát kényszerítve érzi, hogy az igazság és szépség ideáljához közelebb jusson! Shakspeare, Göthe, Voltaire, — ezek a lángeszek . . ." Ezután némely széptani általánosságok s pártoskodó irodalmi viszonyaink jellemzése után így folytatja: „ . .. így mennek nálunk a dolgok, s azt hiszem megérdemli a fáradságot e kis eltérés Petőfiről azon liberális hivatalos művészeti organumra, mialatt P. urnák is egy kis ugrást engedünk lyricáról eposra vagy regényre." (Folytattatik.) Zerffi J. G