Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

224 Petőfi-Könyvtár ban csaknem általánosan hiányzik minden politikai irány, és mégis szerelemdalai minden műgondot, minden mélyebb átgondoltságot nélkülöznek. Minthogy már a költő nem kiható irányban mozog, minthogy daczára társalmi s egyéb zavaroknak, irataiban minden párttól távul tartózkodik — hogy a haladásnak hódol, az magától értetik — van e költő, ki e czimre csak távúiról is igényt mer tartani, — s ki szolgaság mellett szavazna? ... De P. Goethevei tart, ki így énekel: „Ein garstig Lied ! pfui, ein politisch Lied !" és mint valódi lyricus, legtöbbnyire alanyi érzelmeit adja dalainak objectiv tartalmiul. Tehát leginkább alkalma lett volna az alanyt képezni, finomitni, sértő éleit s szögleteit leköszörülni, hogy belőle tetsző, kedveitető tárgyat alkos son. De ez nem megy olly könnyen. „Az istenek nemcsak az erény, hanem a szépnek is eléje tették a verejtéket." Az nem elég, hogy költőben a legbensőbb gondolatok reproductiv tehetsége létezzék, nem elég a szépet imittamott, s név szerint, ott, hol van, érzeni: hanem a költőnek követelnie kell azt ott is, hol nincs, erő s tehetséggel kell birnia a nemszépet, hol az magát ráerőlteti, utálattal visszautasítani. Még a legjobb földben is csak sinylik a vetés — ha a föld nem volt előbb átmüvelve — de ha még magot sem vetettünk, az ki sem kelhet s így nem is gyümölcsözhet!? ... A költőkebel, mellyben e szó: aesthetica viszhangra nem talál, minden érzelem-kincsei mellett is sivatag, szegény — szánandó. Mit ér Petőfinek szép tehetsége, ha annak tulajdonosa szemeit folyvást a göröngyre szögzi, hogy ott piszok és nyomor közt fetrengjen ; lehet-e fogékonysága a művészet finom és égi része iránt; nem fogja őt a művészi szépnek sugárfénye elvakítani, — s nem fogja ő e szépet mindig és örökre kerülni ? Ha Petőfi az aljas iránti érzéket elvetve egy magasb, általános műveltség után látand, mellybe aztán még teljes,