Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 209 Nem torzul-e el ilyesekre arcza magának a legaljasb komika aljas múzsájának, s nem hullat-e keserű könyeket, hogy köpenye alatt illytsck irathatnak. — Még néhány metaphorával és elmés (!) hasonlattal szolgálandok önnek e komikus hőskölteményből A 17-ik lapon olvassuk: „Oh, felhevülésnek" Gyors taligája (?) Szekere tán még czifrább lett volna. A felhevülés egy gyors taliga ? Épen igy lehetne mondani: a költő-csizmadiamesterember. ki szóbőrből lábbelit varr verseinek, hogy azok lábra juthassanak . . . Ebben legalább még minden póriassága mellett is, egy kis witz is van. A 29-ik lapon egy fülhasgató falusi zenét ír le, s nem talált hozzá komikaibb hasonlítást, mint azon kiáltást mellyet, midőn öccséveli veszekedés miatt verést kapott, a házikutyával együtt tőn, kinek verés közben farkára hágott! O nyomorúság! — o végtelen szegénység ! Végezzük a legszebb képpel! . . . P. leirja az esetet és igy szól: „A nap gombócza (?. piroslott, Valamint a paprika, Vagy mint a spanyolviasz"

4) Szerző itt elfeledő, hogy képe mindamellett még hiányos — minthogy nemcsak vörös spanyolviasz van a világon, hanem másszinü is, például: fekete, zöld és igy tovább . . . Szóljunk-e még irányról, czélról illy verselményekben? — ") Ezen sorokat azért irom ide németül, hogy az olvasó lássa, milly aljasan jő ki egy illy hasonlat más nyelven: Es erröthete der Sonne Knödel (?) So wie die Paprika, Oder wie spani>ches VVachs ! ! . . . Petőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 14