Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 203 A mennyire csak lehetséges, megkísértem Petőfinek zordon és szelid dalhangjait, — hizelékeny és gyöngéden elragadó, de meg gyakran fül-szívszaggató dallamait megzendíteni, hogy meggyőződjék ön öszhangzó öszhangzatlanságáról e magyar Heine-nak, mint egy rész állítja, vagy magyar Béranger-nak, mint másik rész nevezi. Heine, Béranger és Petőfi!! Ti, kik amúgy találomra Petőfit Heine s Bérangerhez hasonlítjátok, bizonyára ép olly keveset tudtok Heine s Bérangerról, mint Garrick vagy Talma felől. De hiába, a hasonlitási gyöngeség velünk született. Alig írt valaki köztünk egypár versszakból álló költeménykét, már azonnal mi külföldi hires névrokont keresünk magunknak. Ekkép igaz, hogy legkönnyebb úton jutunk egy-egy Hugó, Dumas vagy Bulwer és Walter Scott' birtokába, — s igy kaptunk Petőfi személyében is egy Heinets Bérangert egyszerre Hosszasan jellemezve Heine irodalmi érdemeit, eszméit s méltatva költői pályafutását így folytatja : „Mindez nem egészen máskép van-e Petőfinél ? — Míg Heinét minden hibái mellett, egy uj élet elővarázslásáért dicsőitnünk kell: kénytelenek vagyunk Petőfit azon tespedés miatt, mellynek ö egyik föoka, egyenesen kárhoztatni. Míg Heinétől, minden torzképei mellett is a genialitást megtagadni nem lehet, Petőfinél a genialitást csupán torzképeiben kellene keresnünk. Heine minden illetlenségei mellett is mindig a szellemi sálon embere volt, míg Petőfi mindig a nyers puszták és csárdák fia maradt. Nem mintha a pusztát kevesbbé költőinek tartanám, mint a salont. De sőt inkább! — Én itt a sálon szó alatt egészen mást szeretnék értetni, én itt sálon nevezet alatt mi nagyobb szellemszabadság helyét értek, hol a szenvedélyes világszerelem szavai — miként lángpallosok zengenek, hogy a szineskedést irgalom nélkül legyilkolják; hol a minden valódi nagy iránti lángoló fogékonyság szócsillagokat fénylőn és égetőn löveltet alá; míg a puszták fia, az eszmék rengeteg hiányában sinylvén, untalan ugyanazt ismétli s magát a korlátolt nézlet bilincseiből kiszabadítani nem birja.