Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

202 Petőfi-Könyvtár kedések és csikósaljasságokban fogja-e lelni örömét, mulatságát? Mindig csak a legparticularisabb oldalát fogja fölfogni nyers népéletünknek, s mindig csak szitkozódásit, és soha nem rajzolandja-e fájdalmát és forró dühét a kebelnek? — Mindé kérdésekre majd a jövő fog felelni.— Petőfi él még; igen fiatal, és — az ember szabadnak született. Talán ö maga egy jobb geniustól lelkesülve, képes lesz megismerni piszkos helyzetét — magához térend, a „genialitás" nevet bitorló torzultság pályáját elhagyandja, s önmaga meghazudtolja saját költeményének következő sorait: „A költészet fája életem, Minden versem egy levélke rajt. Fa, levél el fog hervadni majd, A felejtés szele rá sóhajt.*) Életfájának levelei soha nem fognak elhervadni, — a feledés vihara soha nem fogja letépni e leveleket, soha nem lesz kénytelen kétségbeesni elismerés, hír és halhatlanság miatt. — (Folytattatik.) Október 27. Honderű. II. 17. sz. 321. lapon : Egy magyar lyricus. Irodalmi levelek Dr. Laube Henrikhez Lipcsében. VI. „E levelem folytában részletesebben fogom önt Petőfivel megismertetni. Bemutatom ön előtt minden eddig megjelent müveit s művecskéit, szivének dobbanásait, lelkének mosolygó és boszútelt álmaival, — beavatom önt egész gondolkodásába. *) Németül: Mein Leben ist der Dichterkunst Baum, Dran jedes Blatt von mir ein Lied. Der Baum, das Blatt venvelken wohl, Wenn sie Vergessenheit durchzieht. Vagy: Mein Leben ist der Dichtkunst Baum Mein Sang, das ist sein Blaetterkleid, Der Baum, das Lauh venvelken wohl, Umseufzet sie Vergessenheit.