Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 199 A lyrica az életviszonyok többé-kevésbbé kész rendét föltételezi. Csak ekkor képes az egyes ember a külvilággal szemközt keble valódi tartalmát kimondani. Mert a legtárgylagosabb is csak alanyilag érezve, nézlelve, képzelve s gondolva jelenhet meg a lyricában. Azonban nem elég a lyricusra nézve, hogy saját tetszékeny nézleteit szavakba öltöztette; a nézleteknek át meg át költői kedélyben kell alapulniok; e költői kedélynek magasztalt művészeti képzettség öntudatával kell birnia ; ha ez nincs így — akkor a költő csak töredékest, szaggatottat, zavarost fog létesíteni ; ekkor természetes frisseség, a kimondott érzelmek igaz volta és velős tömöttség által népköltésig fölviheti; de sohasem emelkedik fölül a népnézlet szűk körén, hanem egyénisége mindig azon érdekbe fog felolvadni, mellyek egyszersmind azon nemzetnek is sajátjai, mellyhez a költő éppen tartozik. A költő tehát nem emelkedhetik föl tiszta alanyiságra, — mit visszaad, legyen az bár mégolly mélyen érezve, mégolly igazán kimondva, alakja s tartalmára nézve nem az ő tulajdona. De a valódi, tiszta lyricusnak magasb hivatása van. Ha csupán nemzeti vadság, útonállás, póriasság az, mit rímekbe s rövid, vagy hosszú szótagokba kényszerit, — akkor, ha talentommal bir, ünnepeltté lehet pillanatokig - de csakis addig és nem tovább. Minél inkább kifejlik aztán a népélet, s öntudatos önállóságra emelkedik, annál inkább szélesbül még a legalsóbb rétegekben is az érzelem világa és az egykori ünnepelt — nézleteinek kicsinyes szűk köre miatt, a néptől kölcsönzött sajátságainak daczára — mint idegen áll népének közepette De ha a lyricus hátra és előre is tekint, a szerelem dobbanásitól dagadozó szivében hord multat és jövőt, akkor égi követhez hasonlít, ki „korszakot alkotni" küldeték, ki a históriát, miként Deucalion és Pyrrha élettelen köveit fölszedi — hogy éljenek — éljenek örök időkig! . . Illy költőkkel azonban csak ollyan nép bír, mely már a nyerseség szorító bilincseit lerázta. Minél műveletlenebb a nép, annál nyomorúbb képleteinek világa, annál mezte-