Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

198 Petőfi-Könyvtár ran korbács van kezében toll helyett s nem ritkán a lyricának édes szerelem — sohajtozásait „János vitéz" epicoidyIli durvasága s nyerseségével cseréli föl. Ah, szép dolog a költészet! Mig az éposz általában emberré képez bennünket, a lyra szivet ad az emberi kebelbe, és tiszta, éplátó szemet, melly túl bir tekinteni e föld göröngyin, és lelket, melly a mindennapi nyüzsgelmeken fölül hamar az érzelmek végtelen országába emelkedik, hogy eget és földet gyakran egyetlenegy pillanattal áttekinthessük általa. Mig az éposz csupa puszta tettekkel foglalkodik s alakjait a mult szürke ködéből faragja, a lyricának a jelenkor tarka, eleven nyüzsgelme képezi elemét. Zene teszi lelkét a lyricának — és lyrica lelke minden művészetnek. Valamint a zenében, úgy a lyricában is az érzelmek és szenvedélyeknek mindig megindult nyelve szól. A zenében kisértetszerüen, érthetetlenül; a sziv mi magyarázhatlan vágyódástól, ezer bűteljes sejtelemtől dagadoz A lyricában a kisértetszerü a szónak varázsvesszeje által emberibbé s igy szebbé, — az érthetlen érthetővé s ekkép elragadóbbá, lelkesitöbbé változik. A sejtelmek világos öntudattá válnak — a vágynak elenyész magyarázhatlansága, s képesek vagyunk számot adni magunknak felőle. — Látjuk ebből, hogy a lyricában már minden rendezettebb. Az éposz virágkora a fejletlen, még nyers nemzeti állapot idejére esik; midőn e physicai eröfejledés a multak nagyszerű példáiban lelkesedést, bátorítást keres. Az egyes ember az époszban szóba sem jő, benne mindig egy egész életkor tükröződik cselekvényeivel egyetemben. Mi nem cselekvény és nem múlté — éposz tárgya nem lehet. Ezért foglalkozott a középkorban csaknem minden népek költészete kizárólag a mult dicső tetteivel, — a jelen akkor figyelem nélkül maradt, mert sokkal üresbnek tartaték, semhogy költészet tárgyául szolgálhatna, és ha mégis azzá emelve lőn — ez csakis annyiban történt, amennyiben tettek — tele kalandos csodaszerűséggel — képezheték annak alakját és tartalmát.