Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 197 hiányzik, melly a keresztül-kasul tántorgástól bennünket megóvna. Egy illy utazót fogok önnek bemutatni, ki ez iránytalan úton fölemeli hatalmas szózatát, bizonyosan elnémulandót, mielőtt az irodalmi menet ismét kiérne a rózsás szabadba tele fénynyel, tele csodás színekkel, harmoniátlan harmóniával, élet- és szerelemmel. Ezen utazó neve Petőfi, ki lyrai ömlengésekkel kereskedik, s ha megharagszik, „Hóhérkötelet" fon olvasói számára. (Folytattatik.) Október 17. Életképek. 11. 16. sz. 497. lapon a „Legátus" cz. életkép II. szakaszának jeligéje: „A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem. Petőfi." Október 20. Honderű II. 16. szám. 301. lapon: Egy magyar lyricus. Irodalmi levelek Dr. Laube Henrikhez Lipcsében. V. „Leirhatlan komolysággal fogok Petőfi műveinek megítéléséhez. Vannak költők, kik oly kedvező csillagzat alatt születtek, hogy mint nyilt virágok esnek égből alá, gyöngéd phantasiabimbóikkal soha nem érintik a kritika kemény földjét, hogy ott az igazság nyomdokaiban eltiporva, letaposva heverjenek. Petőfi eddig egészen gond nélkül bú- s fájdalomtalanul evezett a költészet nyilt tengerén; a kritika vihara nem vonult össze feje fölött; mintegy merész korz vala ő, ki minden mellette elvitorlázó hajósba elismerést sőt szeretetet lehelt. Merészen és gondtalanul viselé magát az érzelmek fodor habjain, itt „Szerelem gyöngyeit" hozott föl titkos mélyéből az Oceannak, amott egyik partnál, az estpirulat lángjánál „Czipruslombokat szakgatott kedvese sírjáról" és csakhamar ismét vig „dinom-dánomot" dúdolt utána. Ugy adá nekünk magát, amint van és volt, és az irodalom és közönség fönnen magasztalák a szépet benne ezer édes szavakkal, mig a rútat csak magukban otthon roszalák egész csendben, halkan, — hogy a merész hajós meg ne haragudjék, mert ő ám közbe is tud vágni, gyak-