Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

124 Petőfi-Könyvtár Szép világ a költő' belső szívvilága, Költői, ha olljkor eztet is kitárja. De a ki csak mindig irkál önmagáról, Fikarczot sem tartok én olly Poétáról. A te szemed is tán be van pókhálózva, S hiszed, hogy már te vagy a világ' központja. E/ért írod aztán : hogy hol s mint mulattál, Melly ablak alatt és kire kacsintottál, Hogy hol és ki hitt meg nagy magyar ebédre, Tar.oz.ik ez mind csak kis privátkörökbe. Ép mint a gyermekek, fönnen dicsekesznek, Ha nekiek gombot s piros csizmát vesznek. A te Pegazusod olly mezőkön vágtat, Hol az ügyes legény gyakran jól arathat. Tetszik a pajkosság versben s az életben, Csak rontás ne tegyünk aztán az Ízlésben. De te öcsém talán ezt nem is ösméred, S bor közt c7Ímboráktól csak hiába kérded. A mi benned mondják, csak természetesség — Annak neve nálunk — vad neveletlenség. S a nyomott betűknek hosszabb állkapczájok, Minthogy ne tekintnénk egykissé reájok. Végre még az sem szép: hogy te a költőket Egymásután csak ugy kapanyelezgeted. Hjah persze! Istók is szép lenne magában, Párja nem volna majd hetedhét országban. Amit magad hiszel, bajos elhitetni: Hogy jelesbet nálad sehol sem lelhetni. Absurdum ez öcsém, s nagy confidenczia, Sőt ami több : merő impertinenczia ! Most adsza parolát, hajtsd meg szépen magad', Mint illik — csinosan viseljed magadat. Ha költővé akarsz lenni e hazában, Járj el jól s okosan a költés dolgában. Mementó, kis öcsém I s ha még találkozunk, Lehető hogy veled — kezet is foghatunk. Augusztus 28. Pesti Divatlap. II. 22. sz. 678-79. 1. Népdalok I —III. (I. Van a nagy alföldön csárda sok. II. Piroslik már a fákon a levél. III. Paripámnak az ő szine fakó, kezdetüek.) Augusztus 30. Életképek. II. 9. sz. 281. lapon: „P. D.-lap." XXI. sz. „Legelői, Orbán czim alatt, Petőfi ugyanezen Orbán vidám hajnalpiros, azaz, rezes