Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 107 Most tehát komolyan szólítom fel Petőfyt: adja elő, miből szőtte össze azon reám kent gyanúsítását, hogy én, ki Pesten egy hónál több időt tölték (lám milly hosszú idő kell arra, hogy az ember lefestesse magát!) arczképem miatt mentem le. Mert bizonyos adatainak lennie kell, ha ugyan nem kiván tartatni olly nemtelennek, ki egy nyomorult elméskedés kedveért, barátját is kész valótlan ráfogásokkal bemocskolni. — Ha pedig nem czélzott reám, mit, miután hogy saját szavaival éljek — „egypár vidéki költőcollegájáról" szól, nem-letté tenni kissé nagy mesterség volna, akkor baráti 's erkölcsi kötelessége lett volna azt kijelenteni. Mind a' mellett, hogy föltevém magamban, nem egyeledni többé polémiába, fogja látni az érdemes olvasó, miképen ez aljas gyanúsítást szó nélkül nem lehete hagynom, mert nem fogták volna-e némelly ismerősim, kik tőlem tudják azt, hogy vidékről az emiitett lakomán csak Sárossy 's én valánk jelen, 's nem fogta volna-e azon lakomának diszes köre, mellynek nagyobb részével engemet mindössze is azon egy éj ismeretsége fűz egybe — hinni Petőfy gyanúsítását hallgatásom esetében ? Sőt miután arczképemet nem látandja megjelenni, nem foghatott volna-e Petőfy gyanúsítása nyomán igy gondolkozni: „Ez ember, azért ment Pestre, hogy arczképe megjelenjen, miután tehát meg nem jelent, világos, hogy kérelme mind Vahot, mind Frankenburg által megtagadtatott." — Kinek gyomra az illyet is eltűrheti, ám hallgatott legyen. Lássuk tehát az adatokat! — jövendőre pedig nagyon kérem Petőfyt, hogy, verseit kivévén, kíméljen meg poétái fictióitól. Hogy azonban Petőfy sajátságos egy ember, azt lehetetlen el nem ismernem. Épen most érkezik hozzám előfizetési nyomtatott íve, mellynek tetején nevem (mint szedőé) saját kezével áll írva. Tehát: baráti bizalmának jele, midőn még föl sem száradt arczomon a' sár, mellyet rádobált. Nemde érdekes változatosság; csók, döfés, újra csók — 's mindez nem év, hó vagy hét, hanem — a' két