Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1845.
106 Petőfi-Könyvtár vévén meleg barátsággal, ezen barátságot Petőfy az .Életképek' első számában igy köszöni meg „Bucsúlakomámban egy pár vidéki költöcollegám is volt, kik azért voltak akkortájban Pesten, hogy egyik vagy másik divatlapszerkesztő által levétessék magokat ?" — 's gúnyoló elméskedéseit még tovább fűzi. — Mint jutottunk e' szennyes gyanúsításhoz, fogja kérdezni az olvasó ? — Bűneink miatt! — Sárossy (tudtomra) csak könnyű vétkes, ő csupán azon egy vétket követte el Petőfy ellen, hogy emiitett búcsúján irántai barátságát bebizonyítandó, megjelent; az én bűneim ellenben még sokak azon egyen kívül: én Petőfyhez, szép tehetsége miatt, az első pillanat óta melegen csatlakoztam, tehetségének legelismerőbbje voltam, mint útitársa Pesttől Miskolczig szivemben hordoztam, 's hogy semmi ne maradjon hátra, a' legőszintébb barátság czimével öleltem őt magamhoz. íme láthatja már az érdemes olvasó, hogy ha Petőfy méltányos akart irántam lenni, bűneim büntetésének elmaradnia nem lehete. Midőn Miskolczon elvált tőlem, forró csókot nyomott reám, azóta semmi más, mint ime ezen fenn említett második (nyomtatott) csókja volt érintkezése velem. Azon első csók tehát már akkor méhében hordván e' másodikat, csak most látom, hogy az is harapás volt. Mi a' gyanúsítást illeti, az Sárossyra nézve, habár arczképe megjelenend, (mit midőn nevetséges hiúságnak bélyegzett Petőfy, mindazokat, kiknek eddig arczképök megjelent, 's köztök magát is, megbélyegezte) kevésbbé sértő, mint reám nézve, miután eszem ágában sem volt, lefestetni magamat, sőt Sárossy unszolására hogy tegyem azt, világosan kijelentém Frankenburg Adolf 's Vahot Imre barátim előtt (kiknél az előhozatott) miképen azt, elvemnél fogva, mellyet ottan elmondtam, itten előhozni nem akarok, semmi esetben nem fognám tenni.*) ') A' becsületesség parancsolja kijelenteni, miképen Szemere barátunknak esze ágában sem volt magát akár az egyik, akár másik divatlap szamára levetetni és Sárossy Gyula is csak gyakori felszólításunkra engedi át arczképét az ,Életképek'-nek. Szerk.
