Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

82 Petőfi-Könyvtár hirű munkatársai voltak. Itt közölte H. Valmore aláírással „Les poésies de Petőfi" cz. fellengő stylusban irt dolgozatát, amely azt mutatja, hogy első czikke óta nagyon behatóan foglalkozott a költő müveivel. Minden oldalról megvilágítja azok szépségét ; összehasonlításai Béranger, Burns, Brizeux és egyes régibb franczia irók költeményeivel nagyon találók. Annyi lelkesedéssel irta ezt a dolgozatot, hogy még ma is élvezettel olvassuk. Petőfinek mintegy ötven költeményét idézi szép fordításban. Az emberről ekkép nyilatkozik : „Petőfi nous est cher, — úgymond — parce quil est l'honneur, la sincérité, la bravoure même; il en est resté aux adolescences du Cid. Eh ! sa mort n'est pas tellement éloignée de sa naissance. En lui rien de fané, rien de calculé, rien de vieilli. II a beaucoup vécu en peu de temps, il est vrai, mais s'il a souffert, s'il a eu ses déceptions, il ne s'est pas refroidi. Son sang ne fut jamais plus chaud que le jour où il fut répandu pour la dernière fois. La sincérité de son coeur lui assure l'indulgence des sages, l'amour des imprudents. Cette chaleur et cette sincérité se retrouvent dans toutes les manifestations de son âme." Valmore elemzi tájképeinek szépségét és családi életének rajzait, „amelyekben a napsugár a legcsekélyebb dolgokat is megaranyozza" ; bámulja szerelmi dalait Szendrey Júliához, melyeknél az olaszok nem irtak kecsesebbet, sem a spanyolok