Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

Petőfi a francziáknál 83 tüzesebbet. Hazafias lyrája kimagaslik a világ költészet leghíresebb képviselői közt és csak a „Marseillaise" hasonlítható össze a „Csatadal"-lal. Erre tanulmányát e sorokkal rekeszti be : „Ce n'est point un patriotisme sédentaire qui inspirait le poète ; il n'a point sollicité de l'antiquité le patronage de sentiments et de passions purement littéraires. Non, son épée vibrait encore des coups qu'il avait portés, quand Petőfi saisjssait sa plume de feu et versait le trop plein de vie et d'enthousiasme qui débordait de son coeur. L'amour avait remué puissamment et consumé sa vie, mais l'inépuisable foyer brûlait toujours, et la patrie, dont il était un des plus pauvres enfants, ne lui demanda pas en vain le sacrifice suprême. A vingt-six ans, il eut le bonheur de mourir pour son pays." Ez a kitűnő tanulmány bevezetésül szolgálhatott volna ahhoz a fordításhoz, melyet az író H. Desbordes-Valmore név alatt Ujfalvy Károly (1842-1904) közreműködésével 1871-ben „Poésies magyares. Petőfi Sándor" czím alatt közzé tett. Itt kétszáz költeményt találunk prózai fordításban,

1) de minden !) Ismeretes tény, hogy a francziák csak nagyon ritkán forditarak versben. A verses fordítás inkább adapt.<tio náluk, m nt hű visszaadás. Nagy költőik, az egy Leconte de Lisle-t kivéve, aki Hornért, Aeschylus-t és Sophokles-t ültette át. de szintén prózában, nem szoktak fordítani, úgy mint Magyarországon még Vörösmarty, Petőfi és Arany, a németeknél Goethe és Schiller is telték. A többi irodalmi fi

1»