Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

Petőfi a francziáknál 51 annyira szerette és magasztalta, de mint látni fogjuk, a franczia kritika később nagy őszinteséggel bevallotta, hogy a chansonnier nem hasonlítható össze Petőfivel, sem mint költő, sem mint ember. Hogy Boldényi 1851-ben még nem jelölhette ki Petőfi helyét a magyar költészetben ; hogy őt Kisfaludy Sándorral hasonlítja össze, azt nem vehetjük neki zokon ; hisz a magyar kritika maga is sokáig vonakodott a neki illő helyet, amely a lyrában az első, megadni. * * * Nem valószínű, hogy a „La Hongrie ancienne et moderne" e pár lapja magára vonta volna azoknak a franczia íróknak a figyelmét, akik akkoriban a külföldi irodalmi áramlatok iránt érdeklődtek. És ezeknek a francziáknak a száma az ötvenes és hatvanas években aránylag nagyon csekély volt. Nem kell soha felejtenünk, hogy akkoriban csak az ókori klasszikus és a keleti nyelveket művelték nagyban a franczia főiskolákon. Az ókoriakat azért, mert a saját irodalmukat Hellas és Róma egyenes örökösének tekintették és a „trois langues classiques" czimén a görög, latin és franczia nyelvet egyformán művelték; a keleti nyelveket pedig Francziaország százados befolyásának megtartásáért Ázsiában és Afrikában és a gyarmatok kormányzása czéljából. Akkoriban a Sorbonne-on, az ország első egyetemén egy tanár képviselte a „littératures étrangères", azaz a német, angol, olasz és spanyol irodalom 4*