Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

52 Petőfi-Könyvtár tanítását. Az idegen nyelveket nem művelték s gyakran megesett, hogy ennek a tanszéknek professzora nem is bírta az idegen nyelvet, melynek irodalmáról mégis nagyon ékesen szólt a nagy közönségnek. Ezek a viszonyok csak a nyolczvanas években változtak, midőn Jules Ferry minisztersége alatt az egyetemek újjáalakításához fogtak. S ekkor is csak a nagy európai irodalmakra gondoltak, melyek a középiskolákban is képviselve vannak (német, angol, olasz és spanyol) ; a többi nyelv és irodalom, mint az orosz, skandináv és magyar, csak a legújabb időkben kapott helyet a párisi egyetemen. Nem csodálatos tehát, hogy ebben az időben a magyar irodalomról csak az a kevés író vett tüdomást, akiknek figyelmét a német fordítások erre felkeltették. S e tekintetben a Kertbeny működése valóban áldásos volt. Bármit mondottak és írtak ellene azok, akik szerencsésebb viszonyok között működhettek, annyi mégis tény, hogy a magyar irodalom e szegény vándorapostola épp az elnyomatás korában roppant szolgálatokat tett, daczára annak, hogy fordításai néha nem ütötték meg azt a mértéket, melyet később alkalmaztak. Az ő munkái révén ismerkedett meg Petőfivel és a magyar irodalommal általán az a férfi, aki a legkiválóbb Petőfi-ismertetők közé tartozik : SaintRené Taillandier (1817-1879). Taillandier Párisban született és már mint a „Lycée Charlemagne" tanulója nagy reményekre jogosított. Szülői házában a jog és az irodalom