Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Lenkei Henrik: Petőfi német fordítói

36 Petőfi-Könyvtár embernél. Petőfi szerelmi, hazafias és elmélkedő költészete csengő-bongó rigmus és kadencziagyüjteményképpen tárul elénk, melyből Petőfi mélysége, ereje, közvetlensége és sajátos dallama majdnem teljesen hiányzik. Majd minden sorból kiérzik, hogy a fordítót sohase bántották Petőfi gondolatai és érzései, de hogy nincs is meg benne az a természetes, mesterkéletlen müvésziesség, mely Petőfiben a zsenik intuicziójával, szinte magától értetődőleg találja meg legkitűnőbb kifejezését és formáját. Csak egy pár példát a sok közül : S kihajtom egy cseppig borát a telt üvegnek, Bár keserű, mert könnyeim belé peregnek. Und den vollen Becher leer ich dann mit einem Zug, In den Wein fliesst eine Träne — bitter schmeckts genug. ahol teljesen elvész az eredeti fájdalmas éle. A szerelem, a szerelem, A szerelem sötét verem stb. igy hangzik Schnitzernél : Die Liebe an Gefahren reich ist einer finstern Grube gleich, Wer da hinein fällt, weg ist er, er sieht nicht mehr, er hört nicht mehr . . . ami közönséges, prózai trivialitás, megtoldva egy teljesen felesleges körülírással. Vagy a ,,Pál mester" átültetésében. Az eredetinek mesteri plasztikuma abban áll, hogy minden sztrófában, minden uj jelenetben, a változó lelkiállapotnak megfelelően Pál mester máskép bánik