Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

202 Petöfi-Könyvtár csak tájszólási jellegű eltérések választják el őket. Pár hét elégséges, hogy egyik a másiknak nyelvét elég jól megtanulja, kivált ha csak irodalmi érdekről van szó, arról, hogy amit az egyik irodalom termel, a másik nyelvű olvasó is megérthesse. Külön állást foglal el nyelvileg a finnség. A finnek rokon-nyelvet beszélnek a magyarral. De csak száz év óta váltak el politikailag a svédektől. Ötszáz évig együtt éltek velük. A svéd nyelv és a hatalmas svéd műveltség mély gyökeret vert Finnországban is. Igaz, hogy e hatás főleg a műveltebb osztályokra szorítkozott. A művelt osztály jórésze csak svédül beszélt. Finnül, gyér kivételekkel, csak a parasztok tudtak. Később és ma is még a svéd nyelv minden müveit finn születésű embernek ha már nem éppen első, de mindenesetre második nyelve lett ; a svéd hivatalosan is egyenrangú az őslakosság finn nyelvével, s azonkívül az ország lakosságának számottevő vagyonos svéd eleme a régi anyaországgal való kapcsolatot némileg politikai szempontokból, némileg érzelmi okokból legalább nyelvben és műveltségben fenn igyekszik tartani. Ehhez járul még, hogy maga a finn nép, Oroszországgal való egyesítése előtt és utána is, sőt utána még inkább, nemcsak elfogadó volt a svéd műveltséggel szemben, hanem azt a maga erejéből, saját fiainak köréből jelentékenyen bővítette is. Az északi népek Vörösmartyját, Runeberget s a legkedvesebb költők és elbeszélők egyikét, Topelius Zakariást a finn föld adta Svédországnak