Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Vera: Petőfi az angoloknál

166 Petöfi-Könyvtár fordítás, mely az eredeti mértéket megtartja, egyegy prózába összevont részlettel váltakozik. Az eredeti szöveg szolgai követésével ez alkalomból sem vádolhatjuk Bowringot, de talán éppen azért csodálhatjuk is kitartását, hogy a magyar nyelv hiánya mellett is keresztülbolyongja János vitéz valamennyi kalandját. Néhol megközelíti a hangot, pl. az I. rész utolsó soraiban, melyek így szólnak eredetiben és fordításban : Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével, Megcsókolta száját nem egyszer, sem százszor, Ki mindeneket tud : az tudja csak, hányszor. Then with honied words he threw his cloak around her, And in passionate love he to his bosom bound her — Kissed and kissed again, a hundred times, if any ; He who all things knows, he only knows how many. A II. rész két kezdő sorában sikerült az eredetihez még jobban közelednie : Az idő akközben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este. Swiftly flew the hours, as hours are ever flying ; On the flowing stream the eve's red tints were lying. Kétségtelen, hogy nagyon nehéz a forditó feladata. A sok magyar falusi vonatkozást más nyelvben visszaadni nem könnyű. Furcsa, hogy ott, ahol griffmadárról van szó, dragon-nal (sárkány) fordit, ahová pedig éppen sárkányt kellene tennie, ott