Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)
Baróti Lajos: Petőfi az olaszoknál
132 Petöfi-Könyvtár panaszos zene, amely velők született, talán a gyönyörű képek is veszítettek üdeségíikből és élénkségükből s olyanok lettek, mint a hervadt virágok, melyeknek fölismerhetetlen már eredeti szine és illata, s melyekből csak következtetni lehet rájuk. De hát melyik fordítás állja meg helyét tökéletesen, ha összevetik az eredetivel? Főczélom volt, hogy hü maradjak költőmhöz." A bevezetés elején Petőfi előbbi olasz fordítóiról is megemlékezik és nem ok nélkül rója meg közülök kiváltképpen Piantierit, aki fordításának előszavában el akarta hitetni az olasz közönséggel, hogy az általa fordított száztizenhét költemény összes költői terméke a nagy magyar költőnek. Aztán visszatekintvén irodalmunknak Petőfit megelőző korára, a magyar irodalom alapos ismeretéről tesz tanúságot. Ezután „Az őrült" fordítását adta ki 1879 julius havában, Petőfi halálának 30-dik évfordulójára ily czím alatt: „Petőfi, II pazzo (Az őrült). Versione di Giuseppe Cassone. Noto." Ez a fordítás csak megszilárdította azt az elismerést, amelyet első müvével méltán kiérdemelt. A tizenkét lapra terjedő füzetecskét, melyet Amielnek, Petőfi franczia fordítójának, ajánlott, mindössze ötven példányban nyomatta ki. Nemsokára „Szilaj Pista" is megjelent „11 fiero Stefano (Szilaj Pista). Noto, 1885" czím alatt egy 14 lapra terjedő füzetben. Egy év múlva ,,Az apostol" hü fordításával