Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Baróti Lajos: Petőfi az olaszoknál

Petőfi az olaszoknál 131 valamennyi müve, mintaképe a műfordításnak. Mert ő nem elégszik meg a költemény tartalmának hü átültetésével, hanem az átültetendő mű szellemébe is igyekszik behatolni s fölidézni lelkében azt a hangulatot, amelyben a költő volt, midőn az eredetit alkotá. „Most már nemcsak testileg, hanem lelkileg is beteg vagyok s úgy látom, hogy egészen elveszítem emlékező tehetségemet. Ezért sietnem kell a munkával, mert életem, jól tudom, röviJre van szabva." így írt ebben az időben egyik barátjának. S valóban lázasan dolgozott s egymásután adta ki ujabb köteteit. A „Czipruslombok" teljes fordítása került mindenekelőtt sorra, mely Foglíe di Cipresso su la tomba di Etelke czím alatt Notoban jelent meg 1881-ben. A beteg költő hangulatának legjobban megfelelt a „Czipruslombok"-on elömlő búskomorság, mely a beteg olasz fordítónál sokkal közvetlenebb és mesterkéletlenebb volt, mint a magyar költőnél. E fordítás éppen a megfelelő hangulatnál fogva még az első kötetnél is sikerültebb. Negyvenhét oldalra terjedő bevezetést írt a kötet elé, melyben nemcsak Petőfinek Etelkéhez való szerelmét beszéli el, hanem röviden összefoglalja Petőfi életrajzát és költői jellemzését is. Nagy szerényen mondja ebben a többi közt : „Fordításomban — nem áltatom magamat — elveszett az a mélabús dallamosság, az az édes9*