Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Baróti Lajos: Petőfi az olaszoknál

130 Petöfi-Könyvtár tehát éppen Petőfi halála évfordulónapján, szenvedéseitől megváltotta a halál. A költészet múzsája volt szomorú életének egyetlen vigasza. Nyelvtanokból elsajátította a német nyelvet, hogy a hasonlóképpen matrácz-sírra kárhoztatott Heine költeményeit eredetiben olvashassa és fordíthassa. Később pedig, midőn német forditásokból megismerkedett Petőfivel, — mint maga megvallja, — rossz grammatikákból megtanult magyarul is, hogy Petőfit olvashassa eredetiben. Türelme és kitartása azonban folyvást erősbödött, amint Petőfi költeményeinek újabb és újabb szépségeivel megismerkedett. Ha nem értett meg egyes kifejezéseket, barátaihoz fordult útbaigazításért; de nem csüggedett s lelkesedéssel írta Meltzl Hugónak Kolozsvárra: „Rajongok Petőfiért, a zseniális költőért, aki egyike a világ legnagyobb dalnokainak s gondosan tanulom a magyar nyelvet, hogy hazámat Petőfi válogatott költeményeinek fordításával gazdagíthassam." Kitűzött czéljától nem riaszthatta vissza semmi akadály, s miután olasz folyóiratokban már közzé tett néhány lyrai költeményt, 1874-ben Assisiban egy csinos füzetben kiadta Petőfi egyik poétikus elbeszélésének, a Tündérálomnak fordítását Sogno incantato czím alatt. Cassone is jambusokban fordította, mint ahogy Petőfi írta; de a fordításban sajnosan nélkülözzük a rímeket. E nagyobb kísérletet több kisebb költemény átültetése követte. Nem utolsó helyet foglal el ezek között „Az őrült" fordítása, mely mint Cassone