Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 67 elnémult; a közélet kihalt; a családok gyászaikkal voltak elfoglalva; a csatatéren ott nem maradt ifjuságunk besoroztatott vagy bujdokolt s legjobbjaink gyalázatos halállal multak ki, vagy külföldi börtönökben sinylettek. Csak félve és tapogatózva szólítja meg fiait Tompa gyönyörű allegóriájában a madár, — de hol vannak azok ?... Vörösmarty és Bajza megtört lélekkel, elboruló elmével szemlélik az iszonyú csapást és lantjok húrja megszakad. Garay már irányánál fogva is lejárta magát, de különben is élőhalott volt. Petőfi nyomtalanul tünt el; Arany mint nevelő s később mint professzor csak csöndben kontemplál és magának dolgozik; — a fiatalok pedig vagy elhulltak, vagy rejtőznek, vagy pedig külföldi kaszárnyákban eszik a keserű profontot ... De azért a madár szava nem hangzik el éppen nyomtalanul. Lassanként egy eszme érlelődik meg a nemzetben, a mely láthatatlan szárnyain elrepül a börtönökbe és a messzi Olaszország kaszárnyáiba: nyelvében, irodalmában él a nemzet! A Bessenyeyék, Báróczyék kora megujúl. Magamnak is számos adatom van reá, hogy az osztrák kormány által a pápának bérbe adott és a brigantik üldözésére felhasznált besorozott magyar honvédtisztek a fáradságos guerilla-harczok után laktanyáikban és az őrhelyeken Ariostot, Tassot és Boccacciot fordítják. Az irodalommal foglalkozni és azt pártolni ismét a hazafiság legkétségbevonhatatlanabb bizonyítéka lesz — és elég, hogy valaki egy tűrhető verset, sőt csak egy-egy 5*