Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

64 Petőfi-Könyvtár besoroztatásáig; az olaszországi gárnizon-élet keserű humorától és az olmützi meg kufsteini börtönök lakóinak őrülésre vezető kontempláczióitól a komlókerti „dalidó"-kig: mennyi aprólékos körülmény folyt be arra, hogy az 50-es évek szelleme és az irodalmi élet olyanná fejlődjék, mint amilyennek az akkori művek olvasása nyomán ma tűnik föl előttünk! Valódi kaleidoszkop-szerű változatosságban cserélődnek az egyes költőknél a legmagasztosabb gondolatok a legköznapiasabb tréfákkal s a leggondosabb műformák a leghanyagabb pongyolasággal. Egy geniális összevisszaság az egész irodalom, amelyben czélt és irányt nem tudtak fölfedezni a korszak nagynevű kritikusai és elitélték egyenként és összesen a költőket, mint akik lerántották a költészetet azon magas talapzatról, ahová Vörösmarty és Petőfi helyezték. Tény, hogy ez utóbbira nézve kétségbevonhatatlanul igazuk van, mert a különbség az 50-es évek költészete és az említett nagy példák között megdöbbentően szembeötlő. Feltűnik azonban, hogy úgy Gyulai Pál,

1) mint Erdélyi János

2) a költészet ez elfajulásának okát abban keresik és találják meg, hogy a költők Petőfi modorát utánozzák. „Petőfit halljuk ezer változatban" —irja Gyulai. „Öntudatlanul vagy öntudatosan kibányásszák érzéseit, ') PetőfiS és lyrai költészetünk. Új magy. Máz. 1854.1. k. 2) A legújabb magyar lyra. Budapesti Szemle. Szerk. és kiadja Csengery Antal. Pest. V. és Vl-ik kötet.