Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 57 fájdalmára, kínzó kételyére, fel-fellobbanó, s megint kialvó reményére nincs hang húrjaikon. Az olvasó lelkét sivárrá teszik a magok pongyolaságukban elbeszélt dáridók, s a Huzd rá hé' Patikárus! kezdetű muzsikáltató dalok, a melyeknek — minthogy költészet nem nyilvánul bennök, s nagyon is helyhez és időhöz kötött alkalmi darabok: maradandó becsök úgy sincs. E körülmény míg egyfelől azt bizonyítja, hogy nem volt érzékök koruk valódi hangulata iránt, s nem tudtak a kicsinyes külsőségek fölébe emelkedni: eszmékben és gondolatokban való szegénységökről is tanúskodik. Míg Petőfi még gyengébb költeményeiben is szintúgy játszik a gondolatokkal, szebbnél szebb képekkel és hasonlatokkaladdig utódai elhasznált képeket és hasonlatokat próbálnak újból kifestegetni s gondolatok helyett ötleteket adnak költeményeikben. Sőt még ezekkel is fösvénykednek,mert havaiakinek egy ötlete, újszerű képe, vagy hasonlata támad, azonnal hangulatot keres hozzá, s aztán egy kis bevezetés, festés, pár szép jelző és ügyes rím: s kész a költemény. E módszer annyira átalánossá lett, hogy némely költemény-füzetben a hány költemény, annyi ötlet, s megfordítva. — Hát még ha a !) A búbánat szivetrágó ürgefi . . Hah halál, te nagy kérdésjel, Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz ... Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Nyugodt a láj, mint az arcz, mely küzdött A halállal s már kiszenvede, stb