Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 41 hez s melylyel életében annyira el tudta ragadni kortársait. Talán nem tévedek, ha e titkot első sorban nála is, mint minden nagy szellemnél, az egyszerűségben keresem. Erre ő — a természettől sugallt benső ösztönön kivül — hosszas kísérletezés

1) és remekírók tanulmányozása után jött rá, úgyannyira, hogy ez az elv később egészen öntudatossá válik nála. Bizonyítja ezt Kerényihez intézett úti leveleinek azon helye, hol a többek közt így kiált föl: „Mily egyszerű a puszta s mégis mily fönséges! De lehet-e fönséges az, ami nem egyszerű ?" Hasonló szellemben nyilatkozik akkor is, midőn Kazinczy Gáborról és Kuthy Lajosról mondván el véleményét, e szavakkal végzi: „Föl nem érem észszel, hogy vannak a nem mindennapi emberek közt is olyanok, kik nem tudják, vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az Zsengéiben és korábbi költeményeiben ugyanis még számos elvont és mesterkélt kifejezés fordul elő annak bizonyítékául, hogy sokáig küzködött, mig érzelmeit és gondolatait keresetlenül tudta kifejezni. Ilyenek pl.: Esküszegte lányka. (A hiltelenhez) Ádáz koporsó zordon éjjele .. • (Lenke sírján). A kellem-gazdag ifjúságnak Elhulla báj virulata. (Tűnődés) ; s a néptömeg varázslatánál Kéjtengerré leszen . .. (Szín és való); s a porba tipratott kebel Fojtott dühérzeményeivel A hős előbbre lépett.. . (Lehel) ; Vagy ha van szív, mely a kéjben Föllobogva érzene, Mért reám e jégtekintet ? Boldogságnak istene! . . . (Halálvágy) Ki vagy, nyomornak embere ! Kit sujtoló istenharag Ily könyöretlcn megvere ? (Az utósó alamizsna) stb.