Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

II. A prófétizmus Petőfi műveiben

36 Petöfi-Könyvtár s az utókornak iránta való viselkedésével is tisztában van. Tudja, hogy ellenségei nagy részét „az idő gyilkolja meg", mert munkálkodások nem oly értékes, hogy nevöket fenntarthatná. Ő azonban büszke önérzettel és bizalommal mondja, hogy: Amelyet a szennyes világ dobott rám, Megtisztítod te majd a sártúl orczdm! Határozottabban és világosabban ugyanezt az eszmét fejezi ki a Jókai Mórhoz irt költeményében is: „Melyet elébb megkövezének, babérral födik homlokom." S valóban azok, kik életében álnév alatt, vagy névtelenül kritizálgatták, később legnagyobb tisztelőinek mutatkoztak, s egyetlen alkalmat sem mulasztának el, hogy jóvá tegyék akkori hibáikat. Részemről a prófétizmusnak egy nemét látom — végül — abban is, ha valaki a saját korában tisztán lát. A tapasztalat szerint csak az igazi nagyok voltak képesek rá, hogy koruk előítéletein fölülemelkedve, oly józan ítéletet mondjanak kortársaik és viszonyaik felől, mintha ők nem is az árral úsznának, hanem biztos távolból szemlélnék az eseményeket. Petőfiről azt szokás mondani, hogy élete végén a politika egészen magával sodorta, holott ő csak honfiúi kötelességét teljesité, de sohasem sülyedt a viszonyok bábjává. Ellenkezőleg, fölül emelkedett a mindennapi élet kicsinyes körülményein, s míg lelke az ihlet szárnyain csapongott: prófétához illő szigorral állítá meg az események