Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

II. A prófétizmus Petőfi műveiben

Petőfi-tanulmányok 37 szele által magasra emelt s magokat „honalapítók"nak képzelő politikusokat, hogy kérlelhetetlenül döröghesse füleikbe: Ti, kik úgy felfuvalkodátok, Tudjátok-e, mik vagytok ti ? Az apró napi események Mulandó pásztortüzei. Hozzátok képest, mikor égtek, A költők kicsiny csillagok, E messze csillámló szikráknál Százszor nagyobbak lángitok; De hamvatokat is midőn már A szellők régen elvivék, A távolságban a kis csillag Még akkoron is egyre ég. Ki vonná kétségbe ezek után, hogy Petőfi igazi „vates", s ezt ő tudta és érezte anélkül, hogy könyvekből tanulta volna. Úgy hivatkozik rá, mint egy tapasztalatra, amit nem fejt meg semmi tudomány, mivel: „Isten beszél a rezgő húrok énekében!" . . . (Vahoi Sándorhoz.) Igen, a költő az újkor prófétája; ő sejti meg mindenben a helyes irányt, s ő adja meg rá a jelszót, mely aztán öntudatlanul is mindig lelkünkben cseng, valahányszor munkához fogunk. S árva a kor, melynek egy nagy költője sincs, mert e hiány meglátszik összes működésén. Csak a találgatás, kísérletezés és tapogatódzás kora ez; mert bármily szorgalommal kutassa az élet közönséges és jól megtaposott utain járó ember a részleteket, nem