Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Pető fi-t anulmányok 149 Dicső, dicső a munka ! Hol keressem A nagy mestert, ki mindezt alkotá ? Oh, hol vagy Isten? hadd keresselek föl. Hadd térdeljek le, hadd imádjalak ! Ha a szabad természetben lehet, templomra sincs szüksége; s egy ízben Tompánál lévén látógatóban, nem kiséri el házigazdáját, hanem e szavakkal küldi a „szent szolgálat" végzésére : fin majd addig a kis kertben maradok És isteníge gyanánt szívom az illatot, Mert az én templomom a nyilt, nagy természet. Arra, hogy a családi életet oly szentnek tekintette : nemcsak a szülői és testvére iránt érzett s annyiszor megénekelt szeretet volt befolyással, hanem a saját, sokat hányatott élete is. Éppen abban a korban volt megfosztva a családi élet melegétől, midőn leginkább szüksége lett volna reá. De az édes anya csókja ajkán égett és forró imái fölkeresték a kaszárnya rideg szobáiban épp úgy, mint a vándorszinpadok hordókra épített sikamlós deszkáin és megóvták az elbukástól. Erre vezethető vissza mély erkölcsi érzése, amelyet még Toldy is kiemel, s az az imádásig fokozódó szeretet a család iránt, amely—jóllehet —életének ama nagy forduló pontján eldöntötte, hogy „Szabadságért föláldozom szerelmemet": a harczmezőről is ') Válasz kedvesem levelére.