Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

150 Petőfi- Könyvtár vissza-vissza sír az elhagyott kedvesek után j

1) sőt egy ízben, midőn zászlóaljával Nagy-Becskerekre kéne mennie, a családi érzés győz és inkább övéit látogatja meg.

2) A természet csodáihoz hasonlóan a családi élet boldogsága is az Isten gondolatára vezérlik s a Téli esték meghitt családi körének rajzolása közben hálatelt szívvel kiált föl: „Áldja istenét, kit istene megáldott, Adván neki meleg hajlékot s családot." A vándorlegény is abban találja vigaszát, hogy : Ád az Isten egy kis műhelyt, Ád az Isten majd nekem, Benne lesz meleg kandallóm, Feleségem, gyermekem. Természet és család: e két forrásból táplálkoznak és épülnek föl tehát valláserkölcsi nézetei, amelyeknek oly mély meggyőződésből származó szavakban ád kifejezést. íme röviden összefoglalt Iényegök: Istenben vetett hite és bizalma rendíthetetlen. Ha néha elfogják is a kételyek, csakhamar ismét megnyugszik, mert az Isten fogalmával az igazságosság és czélszerüség fogalmát is egyesülve látja. Amit ő tesz: az föltétlenül jól van téve és ') Hideg idő, hűs őszi éj, Hogy volna kedvem . . . Pacsirta szót hallok megint . . . 2) „Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz, Én is azt akarom, Nincs az az áldozat, Mely kicsiny ne lenne Éretted, hogyha te Örömet lelsz benne" . . . Szeretlek kedvesem . . .