Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Pető fi-t anulmányok 145 ságot is, amely a nép hiszékenységére és egytigyüségére támaszkodva: csalhatatlanságot és hatalmat igényel magának. A papság, mint osztály elleni ingerültségének különben politikai háttere is van, amennyiben az emberiség történelméből úgy tapasztalta, hogy a népek leigázásához az uralkodók mindig a papok segítségét vették igénybe és megfordítva. Ezért a zsarnokság fogalmától a papságét nehezen tudja elválasztani s az Apostolban szenvedélyesen mondja róluk: „Ahol a pap emelt szót, Ott az igazság megfeszíttetik ... A pap minden szavára Egy ördög áll elé, S az ördög nem hatalmasabb, De ékesebb szólású, mint az isten, S ha tettel győzni nem tud, Tud elcsábítani." Vagy: ősidőktől óta Azon \alának papok és királyok, E földi istenek, Hogy vakságban tartsák a népet, Mert ők uralkodni akarnak, S uralkodni csak vakokon lehet. Sőt azon sem botránkozik meg a Csárda romjaiban, hogy az isten házából csárda lett, mivel : Itt és ott élhetünk az isten kedvére; S láttam én csárdában tisztább sziveket már, Mint kit naponként lát térdelni az oltár. Ilyen és hasonló nyilatkozatok után mindazok, akik a fogalmak közt különbséget nem téve, felületesen ítélnek: könnyen rásüthetik Petőfire a vallástalanság bélyegét. Úgy lehet, hogy itt-ott suttogtak Petóli-Könyvtár XXV. 10