Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

144 Petőfi- Könyvtár modort untig prédikáló kritikusai bosszantására — olykor Petőfi is elkövette a lehetőt avégre, hogy költő-ideáljaiktól minél elütőbb hangot és modort használjon, mintha csak a Goethe tanácsával akart volna élni: „A kritika ellen sem nem védekezhetünk, sem nem harczolhatunk. Csak azért is ellenére kell cselekedni és így lassanként elnémul."

1) Játszi pajkosságból mulatozó korhelynek rajzolja magát bordalaiban s Imádságom czimü költeményében megkapó keresetlenséggel vallja be, hogy: Elkárhozástól félt szegény anyám, S talán féltése nem alaptalan. Tart tőle — s ebben igaza van — Hogy már régóta nem imádkozám. A felekezetiesség túlkapásait gyűlöli s midőn 1846-ban a Várady Antal esküvőjére ment, mint tanú, s az esketést — mivel Várady református, jegyese pedig katholikus volt — az ügyeket vezető kanonok megakadályozta: ,,Petőfi oly hevesen fakadt ki az eljárás ellen, hogy csak nehezen lehetett lecsillapítani."

2) Magyarellenes nemzetiségi irányzata miatt a sajat felekezetére sem sokat adott s a Várady kérdezősködésére kurtán vetette oda egy ízben: „Kis-Kőrösön születtem, csak azt röstellem, hogy lutheránusnak."

3) Többször ostorozza a hivatalból való vallásos!) Sprüche in Prosa. 2) Ferenczi Z Petőfi életrajza II. 278. 3) U. o. I. 32.