Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Petőfi-tanulmán vok 143 inaink és Ítéletünk is hiányosak lesznek ezen, életökre és ténykedésökre döntő befolyással lévő ideák ösmerete nélkül. Petőfinél, akinek költészete tükör, melyből ránéz egész élete:

1) nincs is szükségünk külső életének adataira avégből, hogy egyéniségének ezen lényeges és jellemző attribútumára nézve tájékozva lehessünk. Lelkének darabjai ott vannak müveiben, csupán össze kell őket illesztenünk és összhangzásba hoznunk külső élete némely körülményeivel, hogy vallás-erkölcsi világnézlete hamisítatlanul és a maga teljességében álljon előttünk, mint életének irányzója, érzéseinek és gondolkodásának alapja s egyéniségének legjellemzőbb vonása. Kortársai ebben a tekintetben nem ösmerték, sőt félreösmerték. Ellenfelei önmagával eltelt, istent és embert megvető szilaj ficzkónak szerették föltüntetni, amely fölfogásból valami a köztudatba is átment és itt-ott máig is fönmaradt. Az Úti levelek azon tréfás fölkiáltásán, hogy r Rossz kritikusaimnak úgy bocsásson meg az isten, amint én megbocsátok; de a rossz poétának sem én, sem az isten meg nem bocsátunk": a Honderű, kapva-kap és rosszakaratuan jegyzi meg reá: „Sem én — sem az Isten. Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. úr, aztán az Úr Isten?"

2) Az igaz, hogy — talán az erkölcsöt és jó J) Az év végén. 2) Pet. Múz. I. évf. 93. 1.