Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

132 Petőfi- Könyvtár nyaikat, megösmerteti jellemök egyik-másik kimagaslóbb vonását — sőt olykor apróbb hibáit is: valami jóleső bizalmasságot hoz létre közte és az olvasó között, amelynek szálai láthatatlanul befonják a szivet és meghittünkké avatják a költőt. Míg Lisznyayéknál az őszinteség nem egyszer bántó kíméletlenséggé fajul: Tóth Kálmán fölfogja ebben is Petőfi szellemét. Nagy számú családias színezetű költeményei) többnyire édes anyjára vonatkoznak, akihez való szeretete imádattá erősödik. Az élet bárminő körülményei között ő az, akinek legelőször elmondja örömét, vagy fájdalmát. Ha az élet küzdelmeiben elfárad: hozzá fordul vigasztalásért és boldogan irja: Édes anyám ölében van fejem, Nem szégyenlem én most se magam itt, Elhallgatjuk így szépen kettesen Az istenfecskék kedves dalait. A fülemile az én madaram, De most ne halljam én őt zengeni, Most csak az istenfecskét szeretem, Mert anyám ezt legjobban szereti. Midőn szülővárosában képviselővé választják s a nép forrong az utczákon és látni akarja: ő akkor is beteg édes anyjánál ül és nem tudják eltávolítani ') Szülőim komája, Karácson, Levéltöredék, Hazatérés, Édes anyám ölében van fejem, Szüleim arany lakodalmára, Találgatás, Követválasztáskor, Oh nem halt meg az én anyám, Anyám temetése után, stb.