Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 133 ágyától. Erre vonatkozik Követválasztáskor czimü költeménye : Az utczákon nevemet éltetik, Én itt benn, a szobában hallgatom, Őrizve a te beteg ágyadat, Én jó anyám, szenvedő angyalom. De bár százak harsogják künn nevem, És harsognák még ezer annyian : Nem lenne olyan édes, mint midőn Te annyit súgsz csak : édes jó fiam ! Mikor majdnem egy évtizedig tartó betegség után meghalt, szelleme azért vissza-vissza jár és inspirálja a költőt. „Nem volt ösztön . . . nemesség volt szeretetének gyökere", irja róla halála után. Ugyanez a gyöngéd, szeretetteljes hang szól hozzánk azon költeményekből is, amelyekben „húgocskái" szerepelnek s csak akkor csap át a humorba, midőn atyjáról és öcscséről emlékezik. íme így fejlődik Tóth Kálmán fokról-fokra a Petőfi nyomdokain, miközben megerősödve, a maga teljes eredetiségében domborodik ki a saját rokonszenves költői egyénisége, mint szerelmi és hazafias költőé. Megpróbálkozott ugyan az elbeszélő műfajjal is, de Kinizsi Aí/-ja az Arany; Kun László, Bebek György felesége és Szilágyi Mihály czimü krónikás versei pedig a Petőfi-utánzás kétségbevonhatatlan nyomait viselik magukon. Érdekes, hogy Tóth Kálmán minden lehetőt