Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Petőfi-tanulmán vok 131 költőinknél. Az élet és költészet annyira különbözőknek tartattak, hogy az elvont eszmények körében élő Virág méltán botránkozhatott meg Kisfaludy Károlyon, amiért oly „derék, szálas ember létére" szerelmes verseket ír. Nem csoda, ha ilyen előzmények után Petőfi oly sok irodalmi ellenségre és kárhoztatóra talál az ily szellemben felnőtt írók és esztétikusok között, s hogy azon költeményeit, amelyek magán viszonyaira és családi életére vonatkoznak, még a fölvilágosodottabbak is egy kissé profánoknak Ítélték. Az olvasó közönség ellenben, amely ösztönszerűleg érezte, hogy az élet és költészet között szorosabb kapcsolatnak kell lennie, s amely vágyott egy kis közvetetlenségre és melegségre s mintegy elvárta a költőtől, hogy örömében, bánatában a saját érzéseinek is kifejezője legyen: Petőfiben megtalálta a maga költőjét és szívében — az utókor Ítéletét be sem várva — már akkor minden eddigi fölébe helyezte. A Petőfi szüleinek és öcscsének alakjai mindörökre halhatatlanok lettek költeményei által. Édes anyja egy szent eszmény, akinek szerető, önfeláldozó, jóságos lényéről mindig a szeretettel- és gyöngédséggel teljes tisztelet hangján emlékezik. Atyjáról és öcscséről írt költeményeiben a szeretet a humoron csillámlik át és folyja körül melegével a Jó öreg kocsmáros, a Vén zászlótartó és Pistuka rokonszenves alakjait. A leplezetlen őszinteség, amely anélkül, hogy indiszkrét lenne, föltárja viszo9*