Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 121 fordulnak elő bennök olyan részletek is, amelyek olvasása közben Aranyra gondolunk. A hatás ezekben is a kompoziczió titkainak kiftirkészésében és az ízlés fejlettségében nyilvánul, s amellett bizonyít, hogy a Petőfi-tanulmányok nála nem vesztek kárbaTóth Endrének van egy néhány olyan leíró költeménye, amelyeknél szebbeket, Petőfit és Aranyt leszámítva, hiába keresnénk az egykorú irodalomban. Azok közül, amelyekben a leírás elbeszélő részletekkel váltakozik, csak az Országos vásár (I. 26.) és a Téli reggel (II. 151.) czímüeket említem. Az elsőben a sikerült képek egész sorozata tárul elénk annyi közvetetlenséggel és oly tőrőlmetszett magyarsággal megírva, hogy Petőfi és Arany is magokéinak vallhatnák. A vásárra igyekvő szekeres, lóhátas és gyalog emberek s egy réten „mintha járó-kelő virágok lennének", szintén oda iparkodó falusi lányok rajza igen jól sikerült bevezető kép a vásár leírásához, amelyben legelőször is a sáfrányosok tarka-barka sátra tűnik elénk. Ezt az asszonyok fogják körül s egyre foly az alku: „Egy forintért jóba . . . hallja-e kigyelmed? No, ha le nem méri, itt is hagyom". — Elmegy. — „Hallja-e az asszony ? jöjjön vissza hát na! . . . Viselj' egészséggel ... és a kendőt vágja". Eközben „Kajtat ide-oda s alkuszik vigyázva A nyúlbőrös zsidó máncseszter nadrágba". A görög bótos fénylő bádog-tárgyai körül utczagyerkőczök settenkednek s a csizmadiák sátorában fontolgató atyafiak bírálgatják a „béres csizmát". Majd a lóvásár és a