Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

120 Petőfi- Könyvtár hogy erre befolyással volt az is, hogy Tóth Endre falun lakott, és csak olykor lehetett részese a komlókerti „dalidó"-knak. Ebből magyarázható ki kedélyének gyöngédsége és ízlésének romlatlan tisztasága, úgyszintén azon lélekrokonság, amely a természethez fűzi s ennek tüneményeivel érzéseit mintegy azonosítja. Költeményeiből nem tűnik ki, hogy bármelyik nagy költőnek kizárólagos hatása alatt állott volna. Éppen oly „Isten kegyelméből poéta', mint Lisznyay, csakhogy ő minden különösebb czél nélkül, pusztán saját gyönyörűségére dolgozik. Innen van, hogy sokoldalúság tekintetében túltesz a kortársakon és a lyra mellett műveli az elbeszélő- és leiróköltészetet is, aszerint, amint valamely tárgy hangulatot gerjeszt lelkében. Az eddig tárgyalt költőktől különösen megkülönbözteti finom formaérzéke és azon tulajdonság, hogy nem elégszik meg valamely gondolatnak ötletszerüleg való puszta odavetésével, hanem kontemplálni szeret. Az a sajátszerű elegikus báj, amely mintegy fátyolszerüleg vonja be kedélyét és lassanként ráborul az olvasó lelkére is, Tompára emlékeztet. Nyelvezet tekintetében határozottan a Vörösmarty tanítványa. Ő is szereti a csillogó, színes kifejezéseket, pompázó képeket és a nyelv zenéjét. Viszont van olyan románcza is (Csatakép I. k. 38.), amely Garayt juttatja eszünkbe. Petőfi hatása leginkább leiró költeményein tapasztalható, de ezekben sem kizárólagosan, mert