Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

112 Petőfi- Könyvtár tünőbb legyen a fordulat és minél kevesbbé megválogatott a szó. Íme egy pár idézet: Talán e . . . Talán e világot Nem is Isten teremtette, Ördög — — annyi A sok büdös virág benne. Szeszélydalok 114. 1. Vájjon mi . . . Vájjon mi lenne majd abból, Ha az ember meg nem halna, Sürün egymás mellett állnánk, Mint az erdőn a vadalma. Sem napfény, sem idő szele Nem fogna segitni rajtunk, Ha esőtől nem, egymástól Kellene majd megrothadnunk. U. ott 131. 1. Mindezen mesterkedések daczára is lehetetlen mindjárt észre nem venni, hogy Székely csak magára erőszakolja e túlságos pessimismust, noha sokkal több érzéke van a kissé pajzán, könnyed humor iránt, amelyre Petőfi költeményei közt szintén igen sok példa kínálkozott. És csakugyan a Szeszélydalok legsikerültebbjei éppen azok, amelyek kevesebb igénynyel lépve föl: igazán csak egy-egy szeszélyt, egy-egy átfutó hangulatot igyekeznek kifejezni s amelyeken éppen ezért nem látszik meg a minden áron újat- és nagyot-mondani akarás bizonyára sok verítékbe került törekvése. Ezek közül a szebbeken Petőfi-tanulmányok hatása érzik. Így például