Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 113 a Még mit nem mondanak ? . . . kezdetű költemény önérzetes hangja Petőfinek kritikusai ellen intézett erőteljes kifakadásait juttatja eszünkbe. A Raktam cn a lutridba . . . (Szeszélydalok 67) Petőfinek Ha kalapomnak szőre volna ... a Félre nap . . . (U. ott 73) pedig a Naphoz és A nap házas élete czimü költeményei könnyed humorára emlékeztetnek ; míg a Nagy bolond czímüben (Szeszélyd. 90) viszont a Javulási szándék és Merengés hangulatára vélünk ismerni. Megjegyzendő azonban, hogy az említett költeményeket nem sorolhatjuk a közönséges utánzások közé, mert megérzik ugyan rajtok, hogy szerzőjüket Petőfi inspirálta, de azért ura marad magának és a feldolgozásban megőrzi önállóságát. Azt ugyanis, hogy a forgószelet szilaj paripának s a Hortobágyot egyik versében zsiványok országának nevezi, korántsem rovom föl hibájául, mert egészségesebb hatásnak találom, ha az író egy-egy szép és találó kifejezést — amely a nemzetnek már amúgy is vérévé vált — átkölcsönöz, mintha eredetiséget hajhász és Lisznyay-módra képtelenségeket gyárt. Az ilyenektől eltekintve tehát: mily egyszerű közvetlenséget találunk például a Nagy bolond . . . czimü, különben Petőfitől inspirált költemény végső strófájában: Nagy bolond vagy te barátom! Öcsém Jósi! nem bolond ez? Mi gondod van a világra ? ! Danolj, szeress ! Petófi Köny tár XXV 8