Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Negyedik fejezet: 1879-1887.

Petőfi eltűnésének irodalma 91 „korántsem normális halottja, hanem brutális, sőt illegális áldozata", mondja itt és alább említendő czikkében, s ezt tudva a muszkák, a fölismerhetetlenségig összevagdalták. Tény, hogy senki sem tudja nyugvóhelyét, senki sem látta elesni, senki sem találta meg holttestét, senki sem temette el, egyetlen értéktárgya elő nem került ennyi idő alatt. Petőfi eltűnésének rejtélyéről cz. a. (1879. julius 31-hez) ugyanő egy második czikket is adott az Összehasonlító Irodalmi Lapok (1879. 1123—25. has. VI. köt. 3. sz. 43—45. 1.) Petöfiana rovatában, melyben a költő csontjai fölfedezéséhez az üres vezérczikkezés és tosztozás helyett, rendszeres kutatást tart szükségesnek, már csak a jövő előtti igazolás végett is, még ha az eredmény csak negatív volna is. Hivatkozik Goethe eljárására, aki, midőn Schiller koponyája elkallódott a weimari temetőben, egyszerűen fölkereste és fölfedezte. Azóta az anthropologia nagyot haladt s így egy tudományos bizottság hivatva volna, hogy a segesvári honvédsirt felkutassa, mely könnyen megállapíthatná, hogy „van-e az említett csatatéren olyan koponya eltemetve, minőt évezredek alatt alig egyetkettőt szokott alkotni a fukar természet; szóval, ott hever-e Petőfi koponyája, vagy sem ?" A bizottságban részt kellene vennie a költő testvérének, Istvánnak, intim barátjainak, mint Jókai, Várady Antal s a szent-pétervári tábori karnak. Át kellene kutatni a szentpétervári hadilevéltárt is.