Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

Petőfi eltűnésének irodalma 57 közös sirban nyugszik, melybe azon balvégzetes csata hősi áldozatait egymásra halmozták. De hátha elfogták? Ez a gondolat sokszor képes elrabolni álmaimat." Erre leír eseteket, hogy régen megholtaknak hitt alakok orosz vagy osztrák börtönökből csak ujabban szabadultak ki; nem lehet-e Petőfi is hasonló helyzetben, elfeledve valamely mély börtönben ? „Nem érdemli-e meg Petőfi, hogy legalább egyszer kérdést emeljünk iránta, ha egyébért nem, hogy saját lelkünket nyugtassuk meg felőle? Hiszen az angolok Franklin északsarki expeditiója felkutatására milliókat adtak ki. Ilyest kell tennünk nekünk is. Kérdezősködnünk kell először is idehaza; hiszen ha elesett is, valami nyom, emlék, jegyzet tőle csak megmaradt valahol, amelyről rá lehetne ismerni. A Petőfi-szoborbizottságnak jutalmat kellene ily emlék fölfedezésére kitűznie. Ha ez nem vezetne sikerre, Oroszországban kellene kutatni érte s általában magyar foglyokért. Ennyit legalább meg kellene tennünk egy emberért, akit szerettünk nemzetünk büszkeségének vallani: és amit megtenni nem is volna lehetetlen. Vagy talán bevárjuk, míg majd Reményi egyszer körutat tesz Oroszországban s nyirettyüjével megnyitja a diplomaták ajtait, hogy Petőfi felől kérdezősködjék a magyar nemzet nevében?"

1) !) U. ezt 1. kiadva: Virradóra. Legújabb novellák és genreképek. 1868. II. 112—117. 1. A négy hárs kifejezés