Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

58 Petőfi-Könyvtár Már volt alkalmunk föntebb is említeni, hogy a költő eltűnésének irodalmát mindig egy-egy oly körülmény keltette életre, midőn az ő emléke valamely alkalom miatt jobban kezdte foglalkoztatni a hazát. Ilyenkor mindig előállott valaki, aki tudott valamely dolgot elestéről is. Ez aztán mindannyiszor végig járta hazánk lapjait, olykor a külföldieket is. Ez a megjegyzés voltaképen az egész régi Petőfi-irodalomra lényegileg talál, mely u. n. alkalmi irodalom, ennek összes jellemző tulajdonaival és felületességével. A most tárgyalt 1867-ik évben két ilyen kedvező alkalom is volt, amelyek közül az elsőt Jókai fenti czikke nyújtotta, a másikat a félegyházi Petőfiemléktábla leleplezése azon a házon, melynek helyén állt az a régibb kis lak, melyben a költő első gyermekéveit töltötte. A tábla Reményi indítványára ugyan még 1861-ben elkészült; de a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt a leleplezés csak 1867 október 13-ikán történt meg. Mig ez utóbbi azonban kivált oly alkalmi irodalmat hozott létre, mely vagy ez ünnepre, vagy onnan ered, hogy 1861-ben a honvédegylet a fejéregyházi két honvédsír fölött halotti ünnepélyt tartott. Szóban forgott már akkor az, hogy emlékoszlopot fognak felállítani oda s a sírok négy szegletére hársfákat ültetnek ; de a piovizorium bekövetkezte miatt mindkettő elmaradt. 1867-ben aztán Siller József, a Haller-birtok urad. tisztje, egyszerű korláttal vétette körül a sírokat és fákat s ezek közt hársfákat is ültetett rájok. (Polit. Újdonságok. 1867. 247 I. május 22.)